A Schumpeteri alkotó rombolás és a technikai fejlődés

A „kreatív/alkotó rombolás” elmélet (Schumpeter, 1980) lényege az, hogy a vállalkozók a verseny kényszere miatt a piacgazdaságokban szüntelenül keresik:

•(1) az újabb termékeket,

• (2) termelési eljárásokat,

• (3) beszerzési és

•(4) értékesítési piacokat,

•valamint (5) az új szervezeti formákat.

Azok a vállalkozók, akiknek sikerül valamilyen innovációval kirukkolni, sikeresek lesznek, és a versenytársaik elé kerülhetnek. A sikeres új termékek és technológiák nyilván gyorsan elterjednek, és a többi termelő is átveszi azokat. Ez viszont azt jelenti, hogy a régi termékek, eljárások és technikák feleslegessé, hasznavehetetlenné válnak. Már senki nem keresi őket, mert nem lehet őket eladni, illetve nem lehet velük versenyképesen termelni.

Vagyis az újítások szükségképpen együtt járnak az elavulással, a régi termelési rendszerek lerombolásával.

Schumpeter szemléletmódjában tehát a konjunktúraciklusok a fejlődés szükségszerű velejárói. Csak így, ezen a kreatív/alkotó romboláson keresztül valósulhat meg a technikai haladás, korszerűsödés.