Szalamandra állomány megőrzése-15.fenntartható fejlődési cél

A fenntarthatóság pedagógiai problémái közül a 15. sz. fenntartható fejlődési célt választottam a mikro-tartalmam témájául. Ez a szárazföldi ökoszisztémák védelme, melynek keretében a budaligeti  Alsó-Jegenye-völgyben  előforduló  foltos  szalamandra  állomány  megőrzésének jelentőségéről készítettem anyagot.

A Budai-hegyekben a foltos szalamandra az 1850-es években gyakori fajnak számított. A város terjeszkedése és az élőhelyek tönkretétele miatt azonban mára kiszorult a térségből: az elmúlt közel száz évben a foltos szalamandra előfordulásáról nem volt adat a Budai-hegységből. Egy budaligeti lakos az elmúlt években hívta fel a figyelmet arra, hogy kertjében és a környéken foltos szalamandrákat látott. Ez a média figyelmét is felkeltette, számos cikk és interjú készült a témában, hiszen mindennapjainkban is gyakran felmerül a kérdés, hogy a saját emberi igényeink megteremtése milyen áldozatokkal jár a környezetünk, a minket körülvevő természet oldaláról.  

A lakossági bejelentés természetvédelmi jelentősége miatt megindultak a felmérések és kiderült, hogy a területen található foltos szalamandra állomány jelenleg a faj egyetlen ismert előfordulása a Budai-hegységben. Ez a 350 egyedből álló maradványpopuláció jelzi, hogy ez a kis kiterjedésű élőhely különleges mikroklímájával és vízviszonyaival még utolsó mentsvárat jelent ennek a korábban ebben a térségben gyakori, összefüggő elterjedést mutató fajnak. Ez talán az egyik legkisebb előfordulási területtel bíró hazai állomány, ennek ellenére még képes volt fennmaradni a faj. Ebben mindenképpen közrejátszik az élőhely eddigi viszonylagos háborítatlansága.  

Az ENSZ által megfogalmazott 15. fenntartható fejlődési cél (szárazföldi ökoszisztémák védelme)alapján vizsgálva a foltos szalamandra budaligeti előfordulási területén a többi hazai állományhoz hasonlóan legnagyobb veszélyt az élőhelyek megszűnése, átalakulása, a vízfolyások, vízterek vízforgalmának megváltozása, a sikeres lárvafejlődést megelőzően bekövetkező kiszáradása jelenti (Vörös et al. 2014). E veszélyforrások a hazai előfordulási helyeken mindenütt felléphetnek. Ennek ismeretében döntött úgy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű-  és  Hüllővédelmi  Szakosztálya,  hogy  a  2019  év  kétéltűjének  a  foltos  szalamandrát választja, felhívva ezzel a figyelmet a faj megőrzésére (MME 2019b,c). Különösen fontos aktualitását adja ez a budaligeti állomány megőrzésének.