Siemens-Halske vonali biztosítóberendezés blokkfüggései

A magyar vasúton az elsők között, már a századfordulón alkalmazták ezt a biztosítóberendezést arra, hogy két állomás között a vonatok ne mehessenek szembe (az egyvágányú részeken) és ne is érhessék utol egymást. A berendezés helyhezkötött jelzőket (a köznyelvben szemaforokat) alkalmaz, és köztük olyan szerkezeti függéseket hoz létre, hogy két ilyen jelző közé mindig csak egy vonat kerülhessen (tehát mielőtt újra szabadra állítanánk egy jelzőt, megköveteli, hogy a vonat a következő jelzőt meghaladja). A berendezés egyáltalán nem önműködő (hiszen az alakjelzők és a blokkelemek állítása minden esetben emberi beavatkozás kíván), egyetlen kezelői beavatkozástól mentes funkciója a megfelelő üzemállapotban a vonat elhaladásának érzékelése egy bizonyos ponton (szigetelt sínáramkörök).

Amellett, hogy az országban máig alkalmazzák ezt a berendezést, a mai korszerű berendezések fő logikája és függései is mind megtalálhatók ebben a berendezésben. Az összefüggések megértésére a berendezés máig a vasútforgalmi képzés anyaga, hiszen itt minden lépés beavatkozást igényel, míg a mai berendezéseken a fényjelzők és függőségeik működtetéséhez már sokszor pusztán felügyelet szükséges. A képzés során azonban megfelelő ábrák hiányában a magyarázat sokszor nem érthető (mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy oktatóanyagom egyik fő forrása egy 1950-ből származó oktatófilm).

A mikrotartalom egy A3as „poszter”, melyen egy saját fejlesztésű szimulátorból vett képekkel, folyamatábra szerűen bemutatom az üzemállapotokat, és a szükséges kezeléseket, a vonatok haladása során. A tananyag főként a vasútforgalmi képzés során lesz hasznos, teljes megértéséhez ugyanis a szakkifejezések és bizonyos szabályok ismerete lesz szükséges (ezeket ugyanis a terjedelem okán nem tudom bemutatni), azonban az ábra alapvetően laikusok számára is érthető. A folyamat bemutatása után található pár utalás a mai rendszerekkel való kapcsolathoz, a teljesség igénye nélkül.